Tiszabecsnél vagyon egy borkápolna,
Plangár Csöpi volt annak a góréja,
Plangár Csöpi ha föltűrte az ingujját,
három manus kipöködte a fogát.
Asztalok közt jár a szép missz Ramóna,
szölke álom a fején a paróka,
szeme köré kék karika pingálva,
abból pillog a sok részeg pofára.
Fáró Lajos leült a plüss fotelbe,
missz Ramónát csak igen nézegette.
Mondta Csöpi: Ne tátsd a szád, te Lajos,
ez a kastély úgyis ölég huzatos.
Missz Ramónát illetőleg valahol
majd erkölcsi segítséget is kapol,
nem akarok neked sokat mesélni,
mert te aztat úgyse szokod kibírni.
Fáró Lajost elvitték a műtőbe,
három fehér magántanár varrta be,
Fáró Lajost addig-addig műtötték,
hogy a vágyát egészen lehűtötték.
Viszik Csöpit Szentesre a táblára,
missz Ramóna gondulkodik magába:
Az egyiknek állkapcája odalett,
a másikért nem adnék egy verebet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése